Kristályok keletkezése

A KRISTÁLY

A kristály szilárd anyag, mértanilag szabályos alakkal. A kristályok a Föld kialakulása folyamatai közben képződtek, és átalakulásuk mindaddig tart, amíg maga a bolygó is változik. A kristályok a Föld DNS-ei, a kialakulás kémiai lenyomatai. Miniatűr raktárak, a Föld évmilliókon át tartó fejlődésének hiteles adatait tárolják, és magukon viselik azoknak a hatalmas erőknek kitörölhetetlen emlékeit, amelyek alakították. Néhányuk óriási nyomásnak volt kitéve, másikuk mélyen, a föld alatti üregekben képződött; voltak, amelyek a rétegekben rakódtak le, és olyanok is, amelyek már meglévőkbe csöpögtek bele - s ez mind hat tulajdonságaikra és rendeltetési módjukra. Bármilyen alakot is vesznek fel, kristályos szerkezetük elnyeli, megtartja, összpontosítja és kibocsátja az energiát, különösen az elektromágneses hullámsávban.

Néhány kristály, például a kvarc, a Föld középpontjában lévő izzó gázokból és olvadt ásványokból keletkezik. Miután túlhevülnek, a föld felszín felé emelkednek, méghozzá az ottani óriási kőzetlemezek mozgása okozta erőktől hajtva. Amint a gázok behatolnak a kéregbe, szembetalálják magukat a szilárd kőzettel, kihűlnek és megszilárdulnak. Ez a folyamat évezredekig tarthat, illetve lehet gyors és heves is.

Ha a folyamat aránylag lassú, vagy a kristály egy gázbuborékban keletkezik, akkor nagy kristályok növekedhetnek. Ha a folyamat gyors, akkor a kristályok kicsik. A leálló, majd újrainduló folyamat eredményeként fantom vagy öngyógyító kristályok születnek. Ha a folyamat kivételesen gyors, inkább üveghez hasonló anyag - amilyen az obszidián - keletkezik, mintsem kristály. Az olyan kristályok, mint az aventurin és a peridot, a folyékony magmából képződnek magas hőmérsékleten. Mások, mint például a topáz és a turmalin, akkor képződnek, amikor a gázok behatolnak a mellettük lévő kőzetekbe.

Más formák akkor alakulnak ki, amikor a magma kellően lehűl ahhoz, hogy a vízgőz folyékony vízzé sűrűsödjön össze. Az így létrejövő, ásványokban gazdag oldat olyan ásványok szülőhelye, mint az argonit és a kunzit. Amikor pedig behatol a környező kőzet repedéseibe, nagyon lassan kihűlve hatalmas kristályokat és olyan geódákat hoz létre, mint a kalcedon és az ametiszt.

A kalcit és más üledékes kristályok eróziós folyamatból keletkeznek. A földfelszín kőzetei pusztulnak, az ásványi anyagokkal átitatott víz pedig beléjük szivárog, vagy mint egy folyó haladva lerakja a málott anyagokat mint új kristályokat, illetve az ásványok is összetapadhatnak egymással. Az ilyen kristályok gyakran a felszíni réteg alatti kőzetekben keletkeznek, és általában puhább az állaguk. A kristályok többnyire abban a rétegben találhatók meg, ahol keletkeztek, vagy pedig konglomerátummá álltak össze.

A KRISTÁLYSZERKEZET

A kémiai szennyeződések, a sugárzás, a Föld és a Nap kisugárzása, valamint képződésük módja miatt minden kristály egyedi jegyeket visel magán. Ásványok egész sorából kialakulva, mindegyiknek sajátos belső szerkezete van, szabályos, ismétlődő atomrács, amely csak az adott fajtára jellemző. Ugyanannak a típusú kristálynak bármilyen kicsi és bármilyen nagy darabja ugyanazzal a belső szerkezettel rendelkezik, amelyet mikroszkóp alatt fel lehet ismerni.

E jellegzetes geometriai kristályszerkezet alapján lehet a kristályokat azonosítani, még akkor is, ha jó néhány - ilyen például az aragonit - egymástól igencsak eltérő külső formában és színben létezik, így első látásra lehetetlennek tűnik, hogy ugyanarról a kristályról lenne szó. De mivel a belső szerkezetük egyforma, így egyértelmű az azonosság. Tehát sokkal inkább ez a szerkezet, s nem pedig az alkotó ásvány vagy ásványok a döntőek a kristályok besorolásakor. Sok esetben az ásványi összetétel némileg eltérő, ezért található meg egy adott kristály különböző színekben.

Miközben számos kristály áll ugyanabból az ásványból vagy azok kombinációjából, mindegyik másként kristályosodik ki. A kristály egy tengely mentén szimmetrikus. A szabályos külső sík felületeti a belső rend felszíni kifejeződései. A szembenálló kristálylapok pontosan ugyanazt a szöget alkotják egymással. Bármelyik kristályi képződmény szerkezete állandó és változatlan.

A kristályok a lehetséges hét mértani idom valamelyikéből épülnek fel: háromszögek, négyzetek, téglalapok, hatszögek, rombuszok, paralelogrammák és trapézok. Ezek az idomok számos kristályformát alkothatnak egymással, amelyek típusmegjelölése a belső geometriájukon alapszik. 

Forrás: Judy Hall - Kristálybiblia